Így nem hagytam ki egy edzést sem 3 hónapja: 5+1 szokáskialakítás módszer, ami neked is beválhat!

Nem lusta vagy, csak nem elég tudatos!

Be kell, hogy valljam neked, sokáig hadilábon álltam a sporttal: én is azok közé tartozom, akikkel sikeresen megutáltatták a mozgás minden formáját, csak mert nem tudtam egyhuzamban futni 12 percet, és nem ugrottam akkorát távolba, mint a nálam akár egy fejjel nagyobb osztálytársaim. 

Azt is be kell vallanom neked, hogy - noha az alább összeszedett tippek nekem tényleg napi szinten segítenek kitűzött célom elérésében - a sportolást nem most kezdtem el megszeretni… hosszú évek folyamata előzte ezt már meg. (Hogy hogyan, az talán majd egy másik cikk témája lehet.)

Már tavaly is kitűztem célul, hogy heti szinten legalább 5-ször mozogjak, de akkor random egészségügyi okok miatt ez a fogadalom az év végére némileg elsikkadt. Idén januárban új lendülettel vetettem bele magamat a rendszeres testmozgás melletti elköteleződésbe - elég jó eredménnyel. Engem is meglep, hogy milyen simán tartom magam a január elején megfogalmazottakhoz. 

No de mit is fogadtam meg pontosan? 

Egyszerű: hogy hetente legalább 5-ször végzek valami intenzívebb testmozgást - azaz sportolok - legalább 30 percig. Ennyi. Ebből az 5 alkalomból heti 2 fixen a lovaglás, ez a szokásom már lassan 4 éve stabilan tartja magát. A lovazás mellé az otthoni kardió és erősítő edzés került be kiegészítésnek, ehhez a “Sweat” nevű applikációt használom nagy lelkesedéssel. 

Hogy hogyan jutottam el odáig, hogy a fenti fogadalmat játszva, különösebb mentális erőfeszítés NÉLKÜL tartsam? 

Már írom is:

1. A valódi miért

Először is őszintén megbeszéltem magammal, hogy miért is akarok én heti 5-ször mozogni. 
Nem, nem azért, hogy fogyjak, bár persze jó lenne. (Nőből vagyok na.)
Nem is a vadidegen pasiknak akarok tetszeni… stabil házasságban élek.

Végül rájöttem, magamnak akarok jobban tetszeni. Nem vágyom radikális változásra, csak valamivel feszesebb, tónusosabb, sportosabb testre. Oké. 

Mi van még? 

Szeretném az egészségemet is megőrizni, a fittségemen pedig javítani. Preventív jelleget látok a sportban.

Aztán ott van még a lovaglás, ahhoz is hozzátesz az egyéb edzés. Szeretnék stabilabb egyensúlyt, több erőt a felsőtestemben, stabilabb törzsizmokat… mindezt a lovaglásom fejlesztéséért. Oké, ez is egy kézzelfogható, valid érv. 

Ahogy látod semmi extrém vágy nem húzódott meg az igényem mögött, így rájöttem: nem kell semmi extrémet sem elvárnom magamtól a teljesítésben. Nem kell magamat halálra kínoznom egy edzőteremben, nem kell mindenáron beszuszakolnom a futást is a napirendbe, és az étkezésemet se kell radikálisan átformálnom. Már ha csak sportolok valamit, azzal is elértem a legfőbb célomat: azt, hogy sportosabbnak érezzem magamat. 

Az első tippem tehát: Keresd meg a VALÓDI miértedet! Azt, amelyik BELŐLED fakad!

2. Megvan a miért… ehhez jöjjön a hogyan! 

A miértem tehát a sportosabb életmód utáni vágy volt… így jött az ötlet, hogy akkor heti 5-ször (bő) fél órában tegyek is az ügy érdekében. Mivel nem készülök fitnesz modellnek, így nem akartam túl sokat a hogyanon agyalni: rábíztam magamat egy fitnesz applikációra. Ez heti szinten megmondja nekem, hogy mikor milyen edzést végezzek el. Nem kell gondolkodnom, terveznem, és ez segít az elköteleződésben. 

Tipp: A miért függvényében tűzz ki kézzelfogható, reális célt és akciótervet! (Vedd figyelembe: a kevesebb sokszor több!)

3. Ideje elköteleződni!

Mivel hajlamos vagyok csapongani a napi teendőimmel, ezért fogtam magamat, és beterveztem a napjaimba az edzéseket: rögtön a napom elejére (miután ‘ledobtam’ a lányomat az oviban)! 

Tudom magamról ugyanis, hogy ha nem pipálom ki az edzést még viszonylag hamar, akkor egyre nőhet rá az esély, hogy a későbbiekben valahogy már nem jut időm. Így aztán a napi torna (és persze a lovaglások is) előre ott csücsülnek a naptáramban, hónapokra betervezve. Így megintcsak nincs kérdés, nincs agyalás. Nekem a fogadalmam tartása prioritás, így be is terveztem prioritásként. 

Tipp: Tervezd be a célodon való munkát a napodba! Pontosan, “kézzelfoghatóan”!

4. “Ha már felvettem…”

Még James Clear ‘Elemi szokások’ című könyvében olvastam, hogy érdemes bizonyos szokásokat összekötni egymással. Innen jött az ötlet, hogy az edzésre való felkészülést összekötöm a reggeli öltözködéssel: így már eleve az edző ruhámat veszem fel az ‘oviba futkosós’ alá. 

Működik. Még olyankor, amikor nincs is nagyon kedvem ugrabugrálni, úgy vagyok vele, hogy nekiállok, “ha már egyszer felvettem azt a sportmelltartót”....

Tipp: Nehezítsd meg, hogy ne tedd meg, amit beterveztél!

5. Dönts jól! 

Szintén a fent említett könyvben olvastam, hogy egy napunk milliónyi apró kis döntésből áll: Kikeljek az ágyból, vagy sem? Fogat mossak, vagy sem? Felvegyem a sportruhámat, vagy sem? 

Ezért aztán a legjobb, amit tehetünk magunkkal, ha az új szokásaink kialakítását “automatizáljuk”, egyszerűsítjük, azaz nem agyalunk a részleteken túl sokat. Csak csináljuk. 

Minden egyes szokástámogató cselekedetemmel ezt a döntést igyekszem igazából megkönnyíteni: már előre le van simítva, hogy mikor sportoljak, mit sportoljak. Még azt se kell eldöntenem, hogy tényleg átöltözzek-e és elkötelezzem-e magamat a sportolás mellett, mert a reggeli öltözködéssel ezt a döntéshelyzetet is előre megoldom. 
Így csak egy kérdés marad: csináljam, vagy sem? 

Ezen se gondolkodom túl sokat, csak automatán átmegyek a másik szobába, leterítem a jógaszőnyeget, indítom az applikációt… s innen már fut tovább az egész cselekvéssorozat akadálytalanul. Nem agyalok minden egyes felülésnél, hogy megcsináljam-e, csak csinálom, egész addig, míg végül arra nem eszmélek, hogy végigértem a 30 perces programon. Hurrá! 

Tipp: Ne agyalj, csak kezdd el! De tényleg!

Egyszerűnek hangzik, nem? Lényegében az is. Van azonban egy fontos összetevő, amit eddig nem neveztem nevén, csak érintettem: az önismeret. Azaz: ismerem már magamat annyira, hogy tudom, számomra mi működik, és mi nem. 
S hogy ez az ön-ismeret minek az eredménye? Rengeteg sok próbálkozásnak. 
Tudom például, hogy én nem tudok mindenki előtt hajnalban felkelni és mozogni, mert egyszerűen nem esik jól. Tudom, mert próbáltam. 
Azt is tudom, hogy nem szerencsés, ha én döntöm el, hogy mikor mit tornázzak pontosan, mert túl sok időm megy el a videók válogatásával. Tudom, mert próbáltam. 
…és azt is tudom, hogy ha estére hagyom a mozgást, bizony, van, hogy nem jut rá időm, amitől meg hatalmas bűntudatom lesz. Igen, gondolom már kitaláltad: tudom, mert próbáltam. 

Ezért aztán a legfontosabb tippem: ha valamelyik pontnál elbuksz, ne keseredj el, hanem tervezd újra! Figyeld magadat, figyeld a napi szokásaidat, és játssz azzal, hogy az újakat hogyan tudod ezekkel összefésülni!

Biztos vagyok benne, hogy bármi legyen is a célod az új szokással, az a javadat, a fejlődésedet hivatott szolgálni. 

Miért kellene hát az odavezető útnak valami nyűgnek lennie?

Ui.: Ha pedig nagyon nem megy az új szokás beépítése, érdemes visszamenni az alapokhoz, és tüzetesebben megfigyelni a mögötte húzódó motivációdat. Persze ehhez - is - tökéletes segítséget nyújthat egy coach!